Néhány kép az elmúlt 1-2 hétből..

Evelin barátnője, Bogi, a kutyái, Szuszu és Wimi, és Evelin: 

Daisy és én:

Nikó a vonatot lesi:

Nikó-mosoly:

Nikó:

Nikó:

Brenda:

Homályos, de aranyos (Daisy és Brenda):

Dumbo-Daisy:

Daisy, Brenda és Nikó:

Daisy és Evelin:

Daisy (kutyasuliban):

Daisy a kutyasuliban:

Daisy a kutyasuliban:

Daisy hopp (homályos, de tetszik):

Daisy, Brenda, Evi és Nikó:

Ez a közös kép, valahogy sohasem sikerül:

Daisy a palánkon:

Daisy:

Daisy és Wimi:

Csoki:

Daisy (kutyasuliban):

Daisy és Wimi:

Csoki:

Csoki a labdájával:

Csoki:

Csoki hopp:

Csoki (úgy fekszik, mint egy béka) :D :

Csoki:

Csoki, Evi, Daisy, Bogi és Szuszu:

Csoki, Evi, Bogi és Szuszu:

Csoki, Daisy, Brenda és Nikó:

Csoki a virágokkal:

Brenda:

Brenda:

Bogi, Daisy és Evi:

Bogi és Evelin hátán a Daisy (mint valami kis királynő):

Nikó és én:

Csoki és én:

Brenda és én (homályos, de nagyon édes fejet vág):

És végül egy videó, Daisyről, amint a kutyasuliban játszik Sunnyval. A minőség nem jó, de nagyon aranyos. (főleg, hogy ő ritkán játszik más kutyákkal így)

Egy ideje nem írtam, most ezt összefoglalóan bepótolom.
Szombaton Daisyvel agility edzésen voltunk. Csináltam néhány képet, ezek ITT találhatóak.

Vasárnap a Soproni Kutyaiskolában újra tanfolyamok indultak, ezért a bairatkozás napján egy rövid agility bemutatót tartott az agility csoport néhány tagja. Én is részt vehettem ezen a bemutatón Daisyvel. Nem sikerült túl jól, Daisy átment az akadály alatt, aztán elkezdett szagolgatni. De aztán utána már figyelt. Nem haragszom rá, nem vagyok csalódott, lehet neki is rossz napja. Meg azért voltak ott sokan, sok ember, sok új kutya, lehet jobban érdekelte ez most, mint az agility. Még fejlődnünk kell...sokat! :)
Ja, és Evelin bairatkozott a Csokival haladó engedelmességi tanfolyamra! Szerdánként és vasárnaponként van kiképzésük.

Hétfőn agility edzés volt. Csináltam megint képeket, ITT megtekinthetőek!
Mára ennyi..
Majd igyekszem gyakrabban írni.

Most jöjjön az élménybeszámoló.
Augusztus 9-én reggel indultunk el Kunbaracsra. 11 órakor már ott is voltunk, de mivel 12 órától volt a bejelentkezés, előtte megebédeltünk egy étteremben. 2 óra körül érkeztünk vissza a tábor helyszínére, ahol bejelentkeztem, majd a szüleim és a hugom segítettek a cuccaimat, meg Daisy ketrecét bepakolni a szobába, ahova kerültem. (A 10-es szobába)
Ekkorra már a szobatársak is mind ott voltak. Lepakoltuk a cuccokat, majd olyan 15 perc múlva anyuék és hugom el is indultak.
A szobatársaim személy szerint:

• Kunfalvi Melinda, valamint Zola és Liza (2 szamojéd)

-

 • Gönczöl Kinga és Mázli (tacskó-keverék)

-

• Szép Bernadette és Vanda (golden retriever)

-

 • Karkos Flóra és Odett (golden retriever)

• Valamint a 10-es szoba tagjának tekinthettük: Varjú Pétert és Dinot (spániel-keverék)

Odaérkezésünket követően még nem voltak egyből programok, mert délután 4-ig zajlott az érkezés. Ez idő alatt kipakolásztam a Daisy cuccait a szekrény polcára, s megismerkedtem a szobatársakkal. Ezt követően fel kellett iratkoznunk valamely csapatba, mert minden napra tettek egy csapatjátékot, ahol 6 csapatnak kellett versengenie egymással. A 10-es szoba tagjai mind a 4-es csapatba iratkoztunk, így eleinte mi 6-an, valamint kutyáink voltak a 4-es csapat! Később még 2-en feliratkoztak hozzánk.

Az első program, a csapatverseny volt. Minden csapatverseny alkalmával 2 feladatot kaptak a csapatok, amit minél hamarabb, és minél pontosabban kellett teljesíteni. A mai napon, vasárnap a csapatverseny a következő volt:

    1.) Egy téglalap alakú elkerített területen belül volt lerakva 6 háromszög. 5 háromszög az elkerített terület szélén, egy pedig a közepén. A gazdának a kutyát úgy kellett a háromszögekbe bevezetni póráz nélkül, hogy a kutyához nem érhetett hozzá, és nem dobhatott be se kaját, se labdát. A feladatot Betti és Vanda vállalta, gyorsan és ügyesen teljesítve azt.

(A kép csak illusztráció, a feladat könyebb megértéséhez)

2.) Ugyanazt az elkerített területet elfelezték, az egyik felére teniszlabdák voltak helyezve, a másik felére pedig semmi. A kutyának a gazda parancsára a labdákból minél többet kellett 1 percen belül az üres területre vinnie. Ezt a feladatot Peti és Dino vállalta, de Dinot nem érdekelték az egyhelyben álló labdák, így pontot nem kaptunk rá. :)

(A kép csak illusztráció, a feladat könyebb megértéséhez)

A mai napon (vasárnap) megválasztották a különböző csoportokat is. Körben kellett állni, és következőket teljesíteni: Lábhoz paranccsal, a kutyával néhány kört haladni, majd ültetés, helybenmaradás és fektetés. A Daisy ezeket nagyjából tudja, de a Lábnál követésnél úgy gondolta, hogy ez nem annyira érdekli, mint a sok friss szag, amit érez, ezért nem jött tökéletesen lábnál, és a maradnál bizonytalanul enyszer felállt. Szóval ez nem annyira sikerült most, ezért sajnos a kezdő csoportba kerültünk, ami azt eredményezte, hogy agilityn is a kezdő csoportban vagyunk. A mai nap programja ennyiből állt.

Egyébként minden nap reggel 8-9 között lehetett reggelizni, 12:30-tól ebédelni, fél 7től pedig vacsorázni. Minden nap délelőtt 9:30-tól 11-ig volt kiképzés, délután pedig 17:15-től 18:45-ig. Általában a délutáni kiképzés előtt volt csapatverseny, de volt, hogy ebéd után, illetve egy alkalommal vacsora után.

HÉTFŐ:

Hétfőn reggel a szoba lakóinak fele elment lovagolni. Reggel 6-ra lehetett menni. Én nem tudok lovagolni, nem is volt kedvem, úgyhogy maradtam, addig elkészültem, meg sétáltam a Daisyvel.

  • Kiképzés /d.e/: Délelőtt volt az első kiképzésünk. Engedelmességi kiképzésnek indult, de a csoport fele a kiképzés első felében agilityzni ment, a másik fele addig engedelmességin volt. Mivel nekem nem volt gond a behívással és a helybenmaradással, én is az agility-pályára mehettem. Sajnos egy kicsit untam, mert olyanokat tanultunk, amit a Daisy már teljesen jól tud. Akadályt átugrani, és kúszóba menni. Utána engedelmességiztünk. Lábnál követés, ültetés, fektetés, helybenmaradás.. ilyeneket vettünk, ami nekünk jól ment.

  • Csapatjáték:
    1.) A helyiségben felállítottak körülbelül 15 darab 2 literes üres műanyag palackot. A kutya dolga volt ezeket felborítani a gazdi segíthetségével, de a gazda nem érhetett a palackokhoz. Mindenkinek 1 perc állt rendelkezésére. Erre a feladatra Kinga és Mázli vállalkozott, egy üveget sikerült felborítaniuk, mert Mázli nem feldöntötte a palackokat először, hanem kikerülte őket.
   

    2.) A kutyát le kellett ültetni, majd helyben kellett maradni, a gazdi előre ment 4-5 métert, megfordult, a kutyával szemben, majd leuggolt, s így hívta megához. A kutyának oda kellett mennie, leülnie, majd felállnia, a gazdi lefeküdt a földre, majd így kellett leültetnie a kutyát. Az volt benne a nehézség, hogy a kutyának első szóra teljesítenie kellett a parancsokat, még úgy is, ha a gazdi feküdt, és nem mutathatott semmit, csak beszélhetett. Ezt a feladatot Betti és Vanda végezte el, ügyesek voltak.

  • Kiképzés /d.u./: Délután engedelmességi kiképzés volt, semmi új nem történt, a következőket gyakoroltuk: Ültetés, fektetés, helybenmaradás, lábnál követés.

KEDD:

  • Kiképzés /d.e/: Délelőtt engedelmességi kiképzésünk volt. Úgyanazt csináltuk, mint tegnap, csak ma apportíroztunk is már egy kicsit.

  • Csapatjáték:
    1.) A kutya szemeit befogták, és a gazdának a teremben lévő függönyök valamelyike mögé el kellett bújnia, majd a kutyát egyszer hívnia. Számolták az időt, mennyi idő alatt találja meg a kutya a gazdáját. Ezen a feladaton Daisy és én vettünk részt. Daisy bár nem egyből, de megtalált.

    2.) A második feladatban, a csapatból vállalkozó kutya fajtájával azonos fajtájú kutyákat hívtak a feladathoz, s a gazdának bekötötték a szemét. A gazdi feladata az volt, hogy megtalálja a sok ugyanolyan fajtájú kutya közül bekötött szemmel azt, aki az övé. A mi csapatunkból Betti és Vanda jelentkezett erre a feladatra, és Betti egyből megtalálta az ő kutyáját. Daisy és én pedig az egyik csapat feladatához kellettünk, mert spánielek közül kellett választani a csapattagnak.

  • Kiképzés /d.u/: Ma agility kiképzés volt. Mai akadályok: ugróakadály, karika, kúszó és palánk. Daisynek mindegyik jól ment. Én egy kicsit nehezebb pályára vártam.

Ma este 8 órától pedig egy előadást hallgattunk meg, melynek címe 'Kutyaérzelmek' volt. Jó volt az előadás, nekem tetszett. Az előadás végén, még egy kissebb vita is folyt néhány hallgató között. Az egyikük szerint a kutyáknak nincs szégyenérzetük, míg jónéhényan gondolták úgy, hogy igenis van. Több rövid történetet is hallottunk, amiben a gazdik szerint szégyenérzetet tanusított a kutya. Én a vitába nem folytam bele, de szerintem is van ez az érzés a kutyáknál. Láttam már ezt talán mindegyik kutyámon.

SZERDA:

  • Kiképzés: Szerdán délelőtt és délután is engedelmessgi kiképzésünk volt. Egy kicsit nekem sok volt mára, már kezdtem a végefelé unni. Daisy is. Már jól jött egyébként lábnál, ő ezeken a kiképzéseken póráz nélkül volt, és rendesen csinálta. Lábnál követést, ültetést, fektetést, helybenmaradást, apportírozást és behívást gyakoroltunk.

  • Csapatjáték:
   1.) Első körben minden csapatból ki kellett választani egy kutyát, aki szerepelni fog. A feladat egyszerű volt: az a csapat nyert akinek a kutyája tovább csóválta a farkát megállás nélkül. Eleinte bárhogyan lehetett buzdítani a kutyát, de a végére már nem lehetett kaját adni neki, valamint nem mozdulhatott el a kutya, és nem ülhetett le. A legvégén csak egy kutya maradt, és ő nyerte a versenyt. Erre a versenyre Daisyvel mentünk volna, mert a többiek észrevették, hogy egy csomószor csóválja a farkát nekem, de aztán kiderült, hogy ő nem vehet rajta részt, mert rövid a farka, és a versenyről felvétel készül, ahol nem látszódik jól a rövid farok. Első körben megpróbálta Kinga Mázlit farokcsóválásra bírni, de nem sikerült. Második körben először Meme ment ki Zolával, de Zolának nem volt kedve ehhez, ezért helyet cserélt velük Betti és Vanda. Nekik ment a dolog, de aztán egy másodercre leállt Vanda, így nem a mi csapatunk nyerte ezt a versenyt.

    2.) Ebben a feladatban egy vonal mögül kellett célba dobni. Vagyis.. a vonaltól három vödör volt letéve különböző távolságban. A legközelebbi 10, a távolabbi 20, a legtávolabbi pedig 30 pontot ért, azthiszem. 1 perc állt rendelkezésre. Több teniszlabda volt, amit ha a gazda eldobott, nem mehetett érte, csak a kutya hozhatta vissza neki, így azzal újra próbálhatta a dobást. A feladatot Betti és Vanda teljesítette, mert a csapatunkból Vanda volt az, aki visszahozta a labdát hamar, ha a gazdi azt kérte. Szereztek elég sok pontot.

A mai napon egyébként Frisbee bemutatót is láthattunk, amit előadott Seftsik Péter és Choki, az ausztál kelpie, akik a versenykategóriában vannak frisbee téren. Nekem tetszik az a sport, csak sajnos Daisy nem igazán frisbees kutya. Sem testalkatilag, sem érdekeltségileg. A bemutató viszont nagyon tetszett.

CSÜTÖRTÖK:

  • Kiképzés /d.e/: Délelőtt  agility kiképzésünk volt. Ugyanazokat vettük amit eddig: Akadályugrás (mini), karika, kúszó és palánk. Valamint a mai napon  volt a pályában 'franciázás meg 'olaszozás. De én még mindig vágytam egy kicsit nehezebbre. Így nem volt túl izgalmas, mert nekünk túl könnyű volt. Nem azt mondom, hogy a Daisyvel már profik vagyunk, és nehéz pályát akarunk futni, mert ez nem igaz, de mivel már április óta agilityzünk, ez valóban túl egyszerű volt.

  • Csapatverseny:
    Ma  a csapatverseny első kettő feladata a frisbeehez kapcsolódott, úgyhogy minkettőben Betti és Vanda szerepeltek, ők voltak a mi csapatunkban azok, akik frisbee csoportba jártak.

Mivel ma több idő jutott a csapatversenyre, még két feladat volt:
    1.) Első feladat, agility volt. Kicsit másképp, mint amúgy kellene.  Nem kutyának kellett teljesítenie az akadályokat, hanem embernek. Szóval, nálunk Meme volt a gazdi, Kinga pedig a kutya. Szépen lefutották a pályát, csak sajnos az elején kihagytak egy akadályt (karikát), és ez kizárásnak minősült. De szórakoztató volt ez a verseny.

   2.) Második feladat hasonló volt. Itt csak egy embernek kellett jelentkeznie a csapatból, két ugyanolyan pálya volt felállítva egymás mellett, és két csapatból egy-egy tag teljesítette. A cél az volt, hogy  előbb beérjünk mi, mint a másik csapat. A pálya egyszerű volt: Akadály, szlalom, U-alakú kúszó, és vissza a szlalom, és az akadály. Több forduló volt. Tőlünk Betti és Flóra indult.  

  • Kiképzés /d.u/: Délután engedelmességi kiképzésünk volt.  Volt lábnál követés, ültetés, fektetés, helybenmaradás, behívás, aportírozás és ételmegtagadás.

PÉNTEK:

  • Kiképzés /d.e/: Engedelmességi kiképzésünk volt. Ugyanazokat gyakoroltuk, mint tegnap délután.

(Daisy az engedelmességi kiképzésen)

  • Csapatjáték:   Ki mit tud?
    A mai esti csapatjáték a 'Ki mit tud?' volt. Minden csapatnak volt egy adott témája, amit szerdán kaptunk meg, és a témával kapcsolatban egy 5-10 perces kis előadást kellett tartani. (Persze kutyákkal együtt) A mi csapatunk témája: A KUTYAINTELLIGENCIA MÉRÉSE. A mai fellépés feladatával péntek reggel kezdtünk el foglalkozni. Sok variáció volt. Végül a végeredmény a következő lett: Odett és Zola be voltak fogva egy papírdoboz elé, amiben Dino ült, és amikor Kinga behívta őket a terembe, Zola és Odett behúzták Dinot, tettek egy kört a 'közönség előtt, majd kimentek, leültek a csapat többi tagjához. Dino egyébként nagyon élvezte az egészet, annyira aranyosan ült a dobozban, és mosolygott. A nézőknek is tetszett. Aztán, mivel a téma címében bennt van mégis az intelligencia mérése szó, csináltunk 2 feladatot. Az első feladat annyiból állt, hogy Meme, Kinga és én kiálltunk, és Mázlit szólongattuk. Meme kezében egy tál kutyakonzerv volt, az enyémben egy tál száraztáp, Kinga pedig középen volt, nála nem volt étel. Itt az volt a kérdés, vajon a kutya a gazdáját választja, vagy inkább a felajánlott ételt?! Mázli elindult, majd bizonytalanul lépkedett, végül mégis inkább a konzervhez ment oda. Hát..igen, már este volt, 9 óra, és még nem vacsorázott. Érthető volt az ő részéről.
A második feladat az volt, hogy Odettet kivitte Meme a teremből, míg a gazdája, Flóra, majd kicsit arébb tőle Peti elbújtak egy pokróc alá, hogy ne is látszódjanak ki. Majd Odettet visszahozta Meme a terembe, Flóra és Peti pedig elkezdték hivogatni megukhoz. A kérdés, vajon Odett rájön melyik pokróc alatt van a gazdája?! Odett persze egyből ahhoz a pokróchoz rohant, ahol Flóra volt, és boldogan csóvált, amiért megtalálta szeretett gazdiját. A feladatok ennyiből álltak. Egyébként Daisy közben aludt, úgyhogy békén is hagytam. A fellépésünk végén, pedig Betti Vandával, és a csapatban szintén tag Zsuzsi, Buksival előadott egy rövidke bemutatót. Szinkronban dog-dancingeltek. Jól szerepeltek, a nézőknek is tetszett.

  •  Kiképzés /d.u/: Agility kiképzésünk volt, ugyanazt csináltuk, mint előző nap, egy kicsit más pályával.

SZOMBAT:

Ez volt az utolsó napunk a táborban. Ma reggeli után , 9:30tól kezdődött az agility verseny. 4 kategóriába osztották a táborozókat, az első kategória a kezdők voltak, a negyedik pedig már az, amelyikbe azok a gazdik és kutyák kerültek, akik már versenyeznek is. Mi ugye a kezdő csapatba kerültünk, már a fent (vasánap) említette besorolásnál, ezért itt is. A pálya rettentő egyszerű volt, és csupán 7 db akadályból állt. Hibátlanul lefutottuk, bár ezt nem is volt nehéz máshogyan. Nekem csak a gyorsasággal van gondom. Daisy ügyesen agilityzik szerintem, az akadályokat mind szépen meg tudja csinálni, csak nem túl gyors. Itt is hibátlanul végigment az egészen, csak nem volt túl gyors. Én büszke vagyok rá.

A verseny szüneteiben kihirdették a csapatverseny eredményeit is. A mi csapatunk a 4. helyen végzett. Eddig utolsó (6.) és utolsó előtti (5.) helyen álltunk, de a tegnapi 'Ki mit tud?' előadásunkra mi kaptuk a legtöbb pontot. Lehetett választani egy asztalról néhány kutyajáték vagy egy 400 grammos ACANA Adult száraztáp közül. Én a száraztápot választottam, Daisy amúgy sem szereti annyira a játékokat. 

Agility verseny után, kihirdették a dobogós helyezéseket is. Kezdő kategóriában a másodikak lettünk. Amint mondtam, időhibánk lett. Ha egy kicsit gyorsabb lett volna Daisy,  talán elkerülhettünk volna az időhibákat, de nembaj, én büszke vagyok rá. Különben is fáradt volt már Daisy is ettől a héttől hamar kifáradtunk mindketten. Kaptunk egy ezüstérmet, és egy 2,5 kg-os ACANA Adult száraztápot.

2-3 óra körül jöttek a szüleim és hugom. Daisy nagyon örült Evelinnek. Bepakoltuk a cuccunkat a kocsiba,  majd Daisyvel elbúcsúztunk a szobatársaktól, és elindultunk hazafelé.

JÓL TELT EZ A HETÜNK!! JÖVŐRE MEGINT OTT LESZÜNK..   ;)

A képek nagyrészéért köszönet Szép Bernadettenek és Gönczöl Kingának.

Szép Bernadette további képei ITT!

Gönczöl Kinga további képei ITT!

A Top-Mancs galéria ITT!

 És végül, néhány csoportkép, de mindegyikről hiányzik valaki sajnos. A képek felett balról jobbra a nevek:

Zola, Dino, Vanda, Mázli és Daisy:
(A képről Liza és Odett hiányzik.)

Vanda, Dino, Zola, Liza, Mázli, és elöl Daisy:
(Sajnos Odett hiányzik a képről)

Flóra, Odett, Liza, Meme, Zola, Peti, Dino, én, Daisy és Mázli:
(Betti és Vanda nincsenek a képen, mert itt ők nem voltak velünk, valamint Kinga sem, mert ő fényképezett..)

Ma nem történt semmi különös. Csináltam jó pár képet, felteszek néhányat.

Csoki:

Nikó, Brenda és Daisy:

Csoki, Brenda, és Nikó.. (a Daisy meg fogta magát, és lesétált a képről.. sőt még a többiek figyelmét is elterelte..):

Daisy és Nikó:

Brenda, kicsit meglepődött fejjel  =) :

Csoki és Daisy:

Megint Csoki és Daisy (Csoki már nagyon unta..) :

Brenda és Nikó:

Daisy:

Csoki, Daisy és Brenda:

És, végül: Mindenki rajta van a képen! :D Nem a legjobb kép, de legalább mindenki ott van:

Ma az udvaron pakolgattunk, meg apu füvet nyírt, ezért Evelin és én összeszedtük a Nikó játékait. Végül nem csak a füvön lévőket gyűjtöttük egy kupacba, hanem az összeset, amit találtunk. Bár én emlékszem még néhányra, amit nem találtunk meg. 16-ot találtunk. De, Nikónak most mégis új ladba kellett. Vettem a Daisynek egy sárga kis sünit, ami sipol. Nem túl tartós darab, mert Daisynél amúgy sem hagyom ott, mert akkor a Csoki előbb-utóbb szétrágná, de játszani optimális. Amint elkezdtem Daisyvel és Csokival játszani az új labdával, Nikó meghallotta a sipolást, hallotta, hogy ez valami új, ilyen még nincsen neki, és hátravetődött hozzánk a kertbe, és elrabolta az új labdánkat. Én meg persze utána, és próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez most kivételesen nem az ő labdája, és adja vissza. Nem adta. Szorította a fogaival, esze ágában nem volt odaadni, megtetszett neki. Hát erről a labdáról ennyit. Egyébként a labda tartósságához mérhetően egy óra múlva már nem sipolt. :D  De még mindig örül neki, és rágcsálja. Ha megkérdezem tőle: "Nikó, hol a labdád? Hozd ide!" , már az új labdáját hozza, pedig van rajta kívül egy csomó, de neki mindig a legújabb kell. Ezen kívül még van 2, amivel játszani szokott.. azok még sipolnak.

Ezeket találtuk meg:

Nikó büszkén trónol:

Ennél a képnél még nem tudott az új labdáról, ezért amit a süni előtt szerzett meg, az volt a favorit. Egyébként ez is a Daisyé meg a Csokié volt, ezt vittem magammal a táborba a Daisynek.. (szerintem már nem is kell mondanom..ez sem sipol már):

És..végül a sárga süni. (a képen kicsit nyálas, mert játszott vele, mikor sikerült kivennem a szájából, hogy lefényképezzem):

A mai napont töltötte be Brenda a 13. születésnapját. Előző nap bevásároltam neki a Fressnapf-ban, kapott egy kis rágcsálnivalót, és egy újfajta száraztápot is vettem, kipróbálni, mivel a mostanit már nagyon unja. Én meg is értem, hiszen valóban rossz lehet, hogy majdnem mindig ugyanazt kell ennie, de az orvos mondta, aki bizonyára többet tud erről, mint én. Ugyanis, erről itt még nem írtam, de Brenda szigorú fogyókúrán van. 13 éves, túlsúlyos, úgyhogy muszály. Bár, eddig is ajánlhatta volna a doki a gyógyszert és a light tápokat, de csak az érdeklődésem miatt hoztuk szóba. Azt mondta, szigorúan, csak azt a tápot eheti, és semmi mást. Valamint szed egy gyógyszert is, ami az ízületekre van, mert volt már, hogy nehezebben tudott felállni, vagy nehezen jött sétában, meg hamar elfáradt. Ez bevállt nála, mert mióta szedi, nincs ilyen gondunk, sőt jobb lett a mozgása, semmi gond vele, még fut is néha. :)  Eddig Bento Kronen All breeds Light kutyaeledelt evett, most vettem neki kipróbálásképpen Hill's SP Canine Adult Large Breed Light Chick száraztápot. Adtam is neki belőle, jobban ízlett neki, de nem hatotta meg, úgyhogy majd még próbálkozom más fajtákkal is. Remélem létezik olyan, ami meghatja a Brenda ilyen téren kritikus szívét.. :)

Szóval..ez a szülinapi üdvözlés most hosszúra sikeredet..

BOLDOG 13. SZÜLETÉSNAPOT BRENDA!

Már megírtam a táborról a blogot, készen van, csak még képeket is szeretnék belerakni, amit még várok a többiektől. Ha megkaptam a képeket, csak azután teszem publikussá.
Még nemtudom kb. mennyi idő, de sietek, amint megkaptam a képeket, már olvastható/nézhető lessz.

A héten Daisy és én nem voltunk itthon. Augusztus 9.-én reggel indultunk el Kunbaracs-ra, ahol az idei évben az egy hetes Top-Mancs etológiai kutyástábort tartották meg. Ma este érkeztünk haza, de most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy élménybeszámolót tartsak, majd holnap ezt is megteszem.

Addig is, ennyi! :)

Ma van a Csoki születésnapja! A mai napon lett 4 éves. Sajnos sütni nem volt máma időm, de majd ezt bepótolom, és ha csinálok képeket, majd azokat is felteszem.
Szóval a mai blog most csak ennyi...

CSOKI, BOLDOG 4. SZÜLETÉSNAPOT!

Ez a blog a kutyáimról szól, a velük kapcsolatos dolgokkal, eseményekkel, most mégis úgy gondoltam, hogy ha már az állataimnál- barátaimnál tartunk, meg kell említenem a patkányommal kapcsolatos eseményt.

Az ő történetük röviden:

Tavaly, 2008 augusztus elején kerültek hozzám. Már egy ideje nézegettem a neten a patkányos oldalakat, patkányokkal kapcsolatos fórumokat, és nagyon megtetszettek ezek a kis rágcsálók! Mikor itthon megemlítettem, hogy szeretnék egy patkányt, nem vettek komolyan, azt hitték csak viccelek..ugyanmár patkányt?!
Röviden a szüleim válasza NEM volt. Ennyiben maradt az egész patkány-téma. Amikor Sopronba mentem, és volt időm, bementem néhány állatkereskedébe megkérdezni, van-e eladó patkány, de az összes helyen nemleges választ kaptam. Aztán barátnőmmel, Esztivel elmentem egy másik állatkereskedésbe, ez már nem a város forgalmas részén volt, hanem már kicsit kiljebb. Itt is megkérdeztem, amire az eladó mondta, hogy nincsen kispatkányuk, csak két felnőtt, akiket úgy adtak le a boltban, és már 1 év körüliek. Megmutatta őket, a kezembe adta, nagyon aranyosak voltak, megtetszettek. Az eladó kizárólag együtt adta oda őket, mert összeszoktak, egyébkétn két lányról van szó. Szóval, én beleegyeztem, és már vittem is őket. Igazából ekkor még bele sem gondoltam, mit fognak szólni otthon, mikor meglátják ezt a két tüneményes albínó patkányt. Csak később, hazafelé menet, a buszon kezdtem el gondolkozni, mit szólhatnak most majd hozzá?!?!
Hazaértem, mikor mondtam, hogy hoztam két patkányt, nem hitték el nekem, de mikor felfedezék komolyságot az arcomon, elég ijedt, ideges fejet vágtak. Ekkor idegesen tömték belém, hogy  mihamarabb vigyem el őket, mert nem maradhatnak. Nyugtatásul, én mondtam, hogy csak egy hetet maradnak, és elviszem őket barátnőmhöz. Ez így ment egy kis ideig, aztán már megszokták, hogy itt vannak, és többet nem szóltak miattuk.
(  úgysem vittem volna el őket akkor sem... )
Szóval..így kerültek hozzám a csajok: TWIGGY és SHEENA! :)

KÉPEK RÓLUK:   gallery.site.hu/u/Szabina_9/Patkanyaim/

És..akkor a mai blog lényegére térek..

Sheena múlt hét óta más lett. Észrevettem, hogy egyre gyengébb, és kevesebbet mozog. Elvittem orvoshoz, aki antibiotikumot adott be neki, de nem garantálta, hogy jobban lesz. Az a helyzet, hogy 2 éves már biztosan megvan, és egy patkány átlagosan 2-3 évet él. Szóval..Sheena öregszik. Szerdán voltam vele orvosnál.. Csütörtökre jobban érezte magát, de péntekre ismét elgyengült, csak a ketrec aljában ücsörgött, nem evett. Szombatra még rosszabb lett a helyzet, csak az oldalán feküdt, menni sem bírt rendesen, csak húzta magát. Fecskendővel joghurtot etettem vele, és fecskendővel itattam, mert már arra sem volt képes. A szemei állandóan leragadtak, pirosas könny folyt belőle, amit naponta többször lemostam neki. A következő napokban pár óránként mostam le a szemét, és a nem szerve körül, mert nem tudott felállni sem, s lepisilte magát. Az ételt nem foadta el, és inni sem volt képes. Fecskendővel a szájába nyomtam egy kis vizet, és kifolyt.. nem nyelte le. Rettentő volt így látni szegényt!
Tegnap, mikor a Nikót műteni vittük, elvittem Sheenát is, akin már csak azon látszott, hogy él, hogy láttam a hasán, hogy lélegzik, néha pedig pislant egyet, s rázkódik. Az orvos felajánlotta, hogy elaltatja, mert szegény már önkívületi állapotban van, nem lehet vele semmit sem tenni, mert ő már nem lesz jobban. Kómás állapotban van, nem érez semmit sem. Én nem vagyok híve az altatásnak, nem tudnám egy állat életét az én akaratomból adódóan kioltani. Miután az orvos a kérdéseimre válaszolt, tiszta volt a lap, Sheena már nem lesz jobban sehogyan sem, már nem érez semmit, nem fáj neki, nem szenved, csak a kis teste próbál fennmaradni, küzdeni. Így nem altattattam el, mert ha nem szenved, neki nem rossz, az utolsó napjait velem tudja tölteni. Szomorú volt ez a hír számomra, hisz ő is a családom tagjává vált, és nagyon belopta magát a szívembe.
Sajnáltam őt nagyon...  és Twiggyt is, mert láttam, ahogyan odabújik hozzá, mikor odaengedtük Sheenához. Twiggy odabújt, megmosdatta szegényt, láztszik, hogy kötődnek egymáshoz.
Ma reggel felébredve, az ágyam mellé nyúltam, hogy megsimogassam Sheenát. Megérintettem,hideg volt. Az ő hideg teste feküdt ott mereven mellettem. Véget ért...Sheena meghalt.. Valószínüleg most jobb neki már, mint az elmúlt egy hét volt. Hiányozni fog, már most is hiányzik. Nekem, a családnak, és legfőkébb TWIGGYNEK.

NYUGODJ BÉKÉBEN SHEENA! SZERETÜNK!

Ma, délután 5 órára kellett bevinni a Nikót a rendelőbe, mert műtötték. A jobb oldalán egy daganatot kellett leműteni, illetve a bal oldaláról egy kisebbet, ami csak nem régiben keletkezett. Ez a daganat, ami a jobb oldalán volt, körülbelül egy évvel ezelőtt keletkezett ott, azt nem tudni miért. Eleinte egy aprócska púp volt, és az egy év alatt megnőtt, dióméretűre. Az orvosunk szerint nem volt szükségszerű a mütét, de mostanra már olyan ronda lett neki, hogy muszály volt, mert ha beakad valahova, vagy beszakad neki, az még rosszabb. Ha nem lett volna már ilyen ronda, és nem nőtt volna folyamatosan, szívesebben elkerültük volna a műtétet, mert Nikó 11 éves már, és ilyen idős korban már van egy kis kockázata az altatásnak. Szerencsére a műtét sikeres volt, minden jól zajlott.

Néhány kép Nikóról, a minőség nem a legjobb, mert telefonnal vannak csinálva!

Nikó, még a daganattal:

Műtét után, a kocsiban. Itt még az altató hatása alatt van:

Itt már ébredezik, de még nincs magánál:

Már otthon:

Azért, a Brenda vigyázott rá :)

Néhány óra múlva, mikor már magához tért nagyjábol:

Azért... a labda ott van..sípolt is vele egy jó félóráig..(biztos bosszúból a műtét miatt?!?!..):

Végül.. A mütét utáni sebek/varratok:

A nagyobbik daganat helye:

..és a kisebbiké:

Ma délután megfürdettük, majd megszárítottuk, kifésültük Daisyt. Kapott illatos parfümöt (kutyaparfüm) is, nagyon szép selymes lett a szőre. Aztán fél 6 körül elindultunk agility edzésre. Daisy kicsit fáradt volt, talán a melegtől, mert tényleg nagyon meleg volt, ezért, mivel nem mutatott olyan nagy érdeklődést az ugrások, az agility felé, ma nem MIDI-n mentünk, hanem csak MINI-n. Így legalább csinálta, nem bújt át alatta, vagy nem kerülte ki, mikor lusta volt akkorát ugrani. Ma egész jó pályák voltak, nem voltak annyira nehezek. Lényegében jó volt a mai edzés. Evelin meg mostanában a Sacival szokott ugrani. Elég jól megy neki. Sőt! :D Jobban mint nekem. XD
Edzés után, 8 körül kezdödött a sütögetés. Evelinnel pár virlsit sütöttünk, meg pár darab szalonnát, de azt nem ettük meg, elhoztuk, aztán megette apu. Evelin még sütögetés közben/után agilityzett Sacival, meg Tamival, én egy kicsit Daisyvel. Aztán 10 óra körül már irtam sms-t növéremnek, hogy lassan elindulhat értünk.
Amikor már csak néhányan voltunk, ültünk a tüznél, aztán, félrenéztem, láttam, hogy ég az egyik lámpaoszlop. Előtte már füstölt egy kicsit, de az még nem volt baj, de most, hogy meg is gyulladt már igen. Laci, az egyik edző hívta a tűzoltókat, aztán egy jó 10 perc múlva kijöttel, eloltották. Evelinnel ezt megvártuk, mert ő ott akart addig lenni, míg eloltják, aztán utána mentünk haza. Daisynek nem tetszettek a tűzoltósok, ott ugatta őket megállás nélkül. =)

Képek nem készültek, elfelejtettem fényképezni, majd legközelebb...
 

Ma nagy meleg volt, ezért séta közben beengedtem a kutyákat a közeli kis folyóba. Daisy és a Csoki is a melegtől megkönnyebbülve futottak bele, és úszkáltak. Egy kis idő múlva, Daisy a folyó másik oldalán volt már, s valamilyen rágcsáló rejtekhelyét tárta épp fel. Én láttam, mikor a másik lyukon kifut egy ijedt patkány, elkezdtem is visszahívni a kutyákat, mert indulni készültünk, de ők épp nagy lázban keresték a folyóparti kis élőlényeket. :D
Ilyenkor se kép, se hang..
Pár perc múlva aztán elindultam az ellenkező irányba, hátha jönnek utánam, de nem igazán vették ezt sem észre. Csoki néhány kiabálás után végre odajött, de Daisy nem. Visszamentem, hogy valaogyan, de most már tényleg elhozom onnan. Mikor már érezte, hogy kezdek igen dühös lenni, nagynehezen, de odajött hozzám. Csóvált és mosolygott, mintha nem történt volna semmi.  SŐT! Elhagyta a csont alakú gravírozott bilétáját, amin a neve volt, meg a telefonszámom. :(   Pedig jól rá volt erősítve a nyakörvére.

Hát így sikerült ez a nap...

A mai nap jól indult. Már nagyon vártam, a délután fél 6-ot, mert akkor kezdődik az agility edzésünk, sőt a mai napon edzés után még szallonasütés is be lett tervezve. 3 óra körül lehetett, a Daisyvel ültem a fürdőszobában, a fülét kezeltem, mert gyulladt, mikor meghallottam az esőcseppek kopogását az ablakon. Hirtelen hangulatváltozás következett be, de reménykedtem, hogy fél 6-ig eláll. Úgy tűnt nem fog elállni.
Ekkor hívott anyukám, hogy egy kópházi ismerős, akivel meg volt beszélve, hogy valamikor hozza majd a puliját és lenyírom a szőrét nyárra, most tudná hozni a kutyát. Én elleneztem az agility miatt, de anyu mondta, hogy ma szerinte biztos elmarad, mert esik, és nem fog elállni. Némi gondolkozás után rábólintottam. Negyed óra múlva ott is volt az Alaszka nevű fehér puli. Megnyugtattak, hogy nagyon jó kutya, szót fogad, semmi gond nem lesz vele. Ez egy kicsit máshogy történt, szegényem nagyon meg volt ijedve, nyüzsgött, és félt a nyírógéptől. Egyébként, a kutya érkezése után fél órával, már nyoma sem volt az esőnek, és a nap is kisütött, de sajnos az edzésre nem értünk volna már oda. Ez a nap így sikeredett. Szívesebben mentem volna agilityzni, mert imádom, de már nem mondhattam vissza a kutyát. Sokáig bajlódtunk vele, míg végül készen lett, jöttek érte. Nekik tetszett. Alaszka pedig nagyon örült a gazdiknak.

A kisalföldbe volt hirdetve a Fressnapf Roadshow. Lényegében pár jó program volt meghirdetve, aztán gondoltuk elnézünk, a hirdetés alapján jónak tűnik.

A Programajánló a következő volt:

- Kutya-gazdi hasonmásverseny
- Angol Cocker Spániel kutya bemutató
- Kutyakozmetikai tanácsadás
- Nyuszi fajtaismertető- és bemutató
- Fressnapf AGILITY bemutató

Na.. hát gondoltam, megnézem az Angol Cocker Spániel bamutatót, hamár nekem is van 2 ilyenfajta kutyám, esetleg a kutyakozmetikai tanácsadást, mert kutyakozmetikusnak készülök. Továbbá érdekelt az agility. Bár elég furcsának tartottam, hogy agility bemutató lesz, mert ahova mi járunk agilityzni, ők nem tudtak az egészről, más ilyen 'egyesület meg tudtommal nincs Sopronban.

10-kor kezdődött ez az egész, pár perccel előbb érkeztünk meg a Fressnapf bolt elé, Evelin, Csoki, Daisy és én. Kevesebben voltak, mint amire számítottunk. A kutya-gazdi hasonmásversenyre kb 10-en neveztek be. A gazdik és a kutyáik között lényegében semmi hasonlóság nem volt külsőleg, mikor megkérdezték tőlük, miben hasonlítanak, a válaszok olyanok voltak, mint pl.: minketten szeretnek aludni, mindketten szeretik a nagy sétákat, szeretnek enni...stb.
Kicsit többre számítottam ennél, de végülis az ott jelenlévőknek azt hiszem tetszett.

Az Angol Cocker Spániel bemutató sem volt éppen tetszetős. Egy tenyésztő 3 kutyáját hozta el kenneléből, azt hiszem Győrből. Egy fekete, egy chocolate & tan és egy black & tan kutya volt ott. Szépek voltak a kutyák, tetszettek nekem is, a többi látogatónak is, de bemutatót nem hallhattunk, csak ha valakinek kérdése volt, az feltehette.

Fressnapf agility bamutató nem volt. Annyi történt, hogy műanyag, kész, összeállítható akadályokat raktak le, 5 ugróakadály, 1 karikár, 1 kúszót és egy kis szlalomot. Az ugróakadályok 10 cm-re voltak a földtől, a kúszó üssze volt tolva. Annyi volt az egész, hogy egy nő segítette átugratni az érdeklődőket. Pórázon fogva, áthuzogatták a kutyákat, 1-2 akadályon. Ez semmi nem volt. Ez nem tetszett.

Kutyakozmetikai tanácsadás nemtudom, milyen volt, annyit láttam, hogy egy kis fehér kutyát a kozmetikus kifésült.
A nyuszibemutatón nem voltunk már ott, "agility" után bementünk a boltba, vettünk nekik jutalomfalatot, vettem a Daisy füléhez fültisztító cseppet, mert neki elég gyakran be van gyulladva, meg filcbontó spray-t, meg a patkányoknak mézes rudat. Aztán mentünk haza.
 

A mai nap reggel 9-re mentünk a kutyasuliba agilityzni. Ahogy odaértünk, elkezdett esni az eső, ezért beálltunk a többiek mellé a faházba. Egy 10 perc múlva csillapodott, majd elállt, ezért elkezdhettük az edzést. De aztán újra esni kezdett, újra be a faházba mindenki. Majd megint folytattuk az edzést. Ez így ment 1 órán keresztül. Fél 11-körül amikor már 3-adik alkalommal is elkezdett szakadni, eljöttünk, mert így nem sokat ért a mai edzés. Daisy is tiszta kosz lett, pedig tegnap megfürdettem :D

Brenda:

Csoki:

Csoki a lépcsőn trónol:

Csoki:

Csoki punnyad:

Daisy és Csoki:

Evelin és Csoki puszi:

Nikó:

Nikó a víz alatt :D

Nikó sült csirkecombot eszik:

Elég későn írtam, csak nem nagyon volt időm!
Sajnos a Daisy féle kerti szülinapozáskot nem csináltam képet, sem a torta átadásakor. A tortáról teszek fel egy képet, hogyan nézett ki. Örült neki, még aznap el is fogyott mind, persze besegített a Csoki és a Nikó is az evésben. :)
Brenda sajnos nem ehet ilyenket, mert diétára van fogva. Szigorúan a diétás tápját eheti.

Nos.. a torta:

Ma van drága Daisym születésnapja! A mai napon tölti be 4. születésnapját. Az ajándékokat nem ma kapja..mert elég rossz az idő ma, és esőben nem a legalkalmasabb az alkalom a kertben való ünneplésre. Ha holnap jó idő lesz, akkor majd holnap ünneplünk. Sütök neki tortát. és még kap némi finomságot. Képek majd később...

A mai nap nem történt semmi extra. Csináltam úgy 200 képet a kutyákról. Most ezekből rakok fel, a mai nap szóljon tehát a fényképekről.

Brenda:

Csoki és Evelin:

Brenda pihen:

Csoki és Evelin: 

Csoki:

Gyönyörű Csoki =) :

Ismét Csoki, mert ma csak ő volt az, aki hagyta magát fényképezni:

Csokival pózólunk:

Daisy és Evelin:

Daisy és Evelin: 

Evelin és Nikó:

Brenda:

Nikó:

Nikó:

Nos, tegnap semmi különös nem történt. Dög meleg volt, kutyákat megfürdettem, meg amikor sétáltunk belementek a vízbe. Csináltam pár képet, felrakom azt is.

Daisyvel hétfőn voltam állatorvosnál, és ma is megyünk. Daisy ugye tüzel, és egyik nap kiszökött a helyéről, és  a Csokihoz ment, sajnos nem tudjuk, hogy mi történt, és nagy valószínűséggel Csoki teherbe ejtette a Daisyt, ezért injekciót kap, hogy ne legyen terhes, egyfajta eseményutáni dolog. :) Hétfőn és szerdán kapja ezt meg, és akkor minden rendben. Nem szeretnék  kiskutyákat. Főleg, hogy most elkezdtünk agilityzni, és tök szeretem/'szeretjük', és nem akarom abbahagyni most szülés miatt. Meg augusztusban megyünk egy táborba, a Top-Mancs etológiai táborba, bárhogy nézzük, még ha akarnék is kiskutyákat, biztos hogy nem most. De nem akarok. :)

Na, akkor a képek!

Előszöris, a réten (+ víznél) készült képek:

Szerencsére mára nagy változás következett be az időjárást illetően, ezért agility edzés is volt ma. Sajnos a Daisy tüzel, ezért ő ma itthon maradt, és a Csokit vittük magunkkal az edzésre. Csoki egyébkét egy órán volt ott a legelején, amikor megtanulta a kúszót, aztán utána nem vittük, mert megvártuk, hogy kijárja a kutyasulit. Sajnos Csoki elég betoji, ezért nem igazán izgatott és felpezsdült, mint itthon, nem is ugrotta az akadályokat. Ő nem motiválható annyira. Daisy lustább a Csokinál, viszont őt lehet motiválni. Csoki egyébként ismert helyen ugrál, futkozik, labdázik, itthon akadályt is ugrik, elég szépen, csak sajnos idegen helyen zárkózottabb. Vele nem fogunk agilityzni járni, viszont hugom lehet, hogy tovább járni fog vele kutyasuliba, a haladó csoportba. Mivel Csoki ma nem mutatott semmi érdeklődést az agility felé, mi pedig már ott voltunk, felajánlottak nekem egy kutyát, akivel mehettem a pályán. Először kicsit tartózkodtam, mert a kutya, aki egyébként Saci , brutális gyorsasággal fut végig egy pályát, én meg nem vagyok olyan gyors, és megszoktam már, hogy Daisy lassabb. Először elég sok hibát ejtettem, mert hirtelen nem tudtam melyik akadály jön, Saci pedig gyorsabb volt, mint az én agyam. De a második próbálkozás már hibátlan lett. Jó volt vele futni, bár még elég bénácska voltam, de élveztem, és ki is fáradtam 1-1 kör után. Sokáig nem maradtunk ma.

► Ő itt Saci

És most jöjjön az a gond, amit a címben említettem:

Nos, két kan kutyánk is van, a szomszédok is kanok, Daisy tüzel, és élvezi. =D
A gond itt csak az, hogy Daisy egy szabadulóművész. Ilyenkor, mikor tüzel, a Csokitól külön van zárva, egy otthonosan neki berendezett kennelben. :D Ott van neki a kis alvó kosár, a kutyaház, és a nagy fotel, de neki ez nem elég, ő fogja magát, és a kennel rácsán kierőszakolja magát. Ez  eleinte szépen kidolgozott, körben náddal bevont hely volt, most már kb 90%-a fa lappal van fedve, mert minden alkalommal valahol szétszedte ezt. Most már alig akad olyan "fal" ahol ne lenne valahogy lefedve, de Daisy mindig talál valami pici kijáratot magának. Csoki, és Nikó is be van gerjedve, ilyenkor megőrülnek. Ma a szomszéd kutya, Fülöp, a labrador is kétszer jött át hozzánk a kertbe, a kerítést szédtszedve. Ez okok miatt Daisy itt alszik a szobámban, és csak felügyelettel tartózkodhat az udvaron. Szegény patkányaimat pedig átköltöztettem addig hugom szobájába, ott nyugtuk van.  Nos ennyi volt a mai nap. Daisy itt fekszik a ventillátor előtt, szegénykének melege van :)

Ma voltam Győrben, elkísértem nővéremet. Mikor indultunk onnan vissza, elkezdett zuhogni az eső, dörgött, villámlott.
Hazaérve már itt Kópházán is elkezdett zuhogni. Ezt óriási dörgések, villámlások kísérték.
Szegény kutyák is jól eláztak, én meg törölközővel törölgettem őket, míg meg nem száradtak. Csokira még egy fürdőköppenyt is adtam. Nagyon édes volt benne. Rakok be képet. Egyébként ma semmi különös nem történt. De azthiszem, holnapra sem lesz jobb idő, ezért bánatomra az agility-edzés elmarad.. :(

Most egy pár napot nem írtam, mert nem történt semmi különös. Daisyt és Csokit pénteken megfürdettük, és gyönyörűek lettek, meg szép selymes a szőrük, másnap már zuhogott az eső, így újból vizesek és sárosak lettek. Szombaton is esett, így sajnos az Agility edzés elmaradt. Sajnáltam is, már úgy vártam. :(

Vasárnap (ma) reggel viszont már nem esett, az idő nem volt éppen meleg, de legalább nem esett az eső. Ma reggel 8-kor kezdődött Csoki vizsgája a kutyasuliban. Sajnos én nem láttam mindent, csak a végét, mert kintről figyeltem, nehogy zavarjak. De..nagyon jól sikerült neki. 100 pont volt az elérhető pontszám, ebből Csoki 98 pontot ért el, ami szerintem nagyon jó teljesítmény. 2 pontot veszített csak, ezt is azért, mert a behívásnál lassan sétált oda Evelinhez. Na de lényegtelen.. Büszkék vagyunk rá!!!

Ma pedig voltunk futni a Daisyvel meg a Csokival. Futottak kb 3 kilómétert. Ezt úgy tervezzük minden nap megtesszük velük.

Képek sajnos nincsenek ma, de a Csoki "diplomáját" majd beszkennelem és felrakom.

U T Ó L A G :   Beszkenneltem a "diplomát".. íme:

Az elmúlt 2 napban sokat gyakoroltunk Daisyvel. Szombat reggel 9-kor edzés volt. Jó sokat ott voltunk, 11 körül jöttünk haza. Szerintem óráról-órára jobban megy neki. Ez volt a 6. óránk (edzésünk) és már egészen jól megy ehhez képest.

Nameg otthon is szoktunk ám gyakorolni. De itthon csak a kukacot és az ugróakadályokat tudjuk. Én büszke vagyok az én drágaságomra.

Vasárnap menni akartunk Daisyvel Fertődre, mert agility bemutató volt, de sajnos nem tudtunk, mert nem volt buszunk, vasánap nagyon kevés busz megy. Délután 6-kor meg voltunk megint kutyasuliban, mert szalonnasütés volt, bár én személy szerint nem ettem, és elég hamar eljöttünk, de jó volt. Ott is gyakoroltunk egy icipicit. Na pár képet berakok, az itthoni gyakorlásokról, meg az edzésekről.