A mai nap jól indult. Már nagyon vártam, a délután fél 6-ot, mert akkor kezdődik az agility edzésünk, sőt a mai napon edzés után még szallonasütés is be lett tervezve. 3 óra körül lehetett, a Daisyvel ültem a fürdőszobában, a fülét kezeltem, mert gyulladt, mikor meghallottam az esőcseppek kopogását az ablakon. Hirtelen hangulatváltozás következett be, de reménykedtem, hogy fél 6-ig eláll. Úgy tűnt nem fog elállni.
Ekkor hívott anyukám, hogy egy kópházi ismerős, akivel meg volt beszélve, hogy valamikor hozza majd a puliját és lenyírom a szőrét nyárra, most tudná hozni a kutyát. Én elleneztem az agility miatt, de anyu mondta, hogy ma szerinte biztos elmarad, mert esik, és nem fog elállni. Némi gondolkozás után rábólintottam. Negyed óra múlva ott is volt az Alaszka nevű fehér puli. Megnyugtattak, hogy nagyon jó kutya, szót fogad, semmi gond nem lesz vele. Ez egy kicsit máshogy történt, szegényem nagyon meg volt ijedve, nyüzsgött, és félt a nyírógéptől. Egyébként, a kutya érkezése után fél órával, már nyoma sem volt az esőnek, és a nap is kisütött, de sajnos az edzésre nem értünk volna már oda. Ez a nap így sikeredett. Szívesebben mentem volna agilityzni, mert imádom, de már nem mondhattam vissza a kutyát. Sokáig bajlódtunk vele, míg végül készen lett, jöttek érte. Nekik tetszett. Alaszka pedig nagyon örült a gazdiknak.
