Ma Kapuvárra mentem kutyakiállításra. Evi sajnos nem tudott velem jönni.
Reggel 9-kor kezdődött.
Én a 8:22-es busszal mentem volna, ami 9-re ér Kapuvárra, meg is beszéltem Esztivel, hogy 9-re kijön a buszvégre.
Reggel kinyitottam a szemem, gondoltam, milyen jó, még nem csengett az ébresztő, elég időm lesz elkészülni, elérem a buszt, nem kell sietnem sem. Aztán ránéztem az órára...9:00!! volt! Húú basszus, a buszt lekéstem, Eszti meg a buszvégen vár engem.
Gyorsan felhívtam, hogy most ébredtem fel, de sietek. Henit sikerült rávennem, hogy elvigyen, így 10-re ott is voltam. Vittem a Csufit is, már csak azért is, mert Evelin szeretné majd vinni néha hobby kategóriába, MKSZ-es kiállításra.
Beálltam a sorba, hogy jegyet vegyek, közbe felhívtam Esztit, hogy ideértem, kijön-e elém. Kikértem a jegyem, indultam be, aztán a hapek aki beengedte az embereket, kérdezte, hogy hol vannak a kutyának a papírjai (oltási). Hát..hol? XD OTTHON!
Aztán végülis beengedett, de mondta, hogy ne híreszteljem. Mondjuk épp most híresztelem. :D Mindegy..
Most voltam először igazi kiállításon. Sok-sok gyönyörű kutya volt. Felét haza is hoztam volna. Csufival meglátogattuk a többi kínai meztelent. Voltak, akiket "ismertem" kínai meztelenes fórumról. Vagy..inkább felismertem. És valamin nagyon meglepődtem!!
Csufi óriási! Az átlag magasságú felnőttekhez képest nagy volt. Majdnem akkora volt, mint ők. Csak egy kicsit volt alacsonyabb. Nem gondoltam, hogy ő az ilyen nagyok közé tartozik, inkább gondoltam nomál, vagy kisebb méretűnek, mint nagynak. Hát.. mondjuk képeken nem annyita látni, mekkora is egy ilyen fajta kutya. csalós tud lenni.
Sokat nem maradtam kiállítások, mert apu szülinapja alkalmából ebédelni mentünk Hegykőre. Utána pedig a rokonság jött hozzánk. hm..
Ja, és meglepődtem nagyon, mert Csufi félt a gyerekektől. Elbújt a hálószobába. Nem értek a gyerekekhez, most így hirtelen fogalmam sincs, mennyi idősek, de még kicsit. Az egyik ovis a másik még kisebb. Itt rohangált a gyerek, Csufi pedig nagy ívben elkerülte. Amikor feküdt a helyén, és a kisgyerek rohant feléje, morgolódott is magában. Sajnáltam, mert ennyire félni rég láttam, de akkor se morogjon. Meg is szidtam picit. Aztán odajött a gyerek, elkaptam a kezét, beleraktam egy kutyatápot, és odanyújtottam csufihoz. Nem fogadta el tőle, elfordult. Kis beszari.. :(
Bezártam a szobába, aztán a kis szerencsés aludhatott, nem úgy mint én..
