"Annyira fáj, hogy el sem mondhatom,
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
de mindig is tudd, nagyon szeretlek."

B Ú C S Ú

Nem könnyű..sohasem fogok tudni olyant írni, ami a Brendáról teljes képet alkot..soha. Annyi jóság, szeret van benne, amit én képtelen vagyok szavakba önteni. Azt a rengeteg jó tulajdonságát, azt a mérhetetlenül nagy szeretetét, ő a legjobb barátom. És most nincs itt mellettem. Tudom, hogy itt van, de mégsem. Itt van, de nem látom. Itt van, de nem érinthetem meg. Itt van, de nem hallom amit mond. De itt van. És mindig itt is marad velem. Mert mi 2-en egyek vagyunk. Egyedül, nélküle nem vagyok én senki..de ő velem van, így a legboldogabb ember lehetek, akinek egy ilyen fantasztikus barátja van, mint a Brenda. KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM!!! 

ITT KEZDŐDÖTT MINDEN:

...ÉS ÖRÖKKÉ TART!

Nyugodj békében drága barátom. Szívünkben örökké élni fogsz!

1996.08.20.  -  2010.04.04.

"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!"

ÉLT: 13 év, 7 hónap, 15 nap